Van megoldás!


Érezted már, hogy ahogy megoldasz egy nehéz helyzetet, azonnal új kihívást kapsz helyette? Kicsit olyan, mint a mesében, hogy levágod a sárkány fejét és kettő nő helyette!

Amikor benne vagyunk a sűrűjében akkor néha panaszkodunk, hogy „ez nem igazság!”, vagy „miért kell minden ilyen nehéz legyen?!”, de utólag láthatjuk, hogy a kihívások edzenek meg és készítenek fel arra, hogy többet elbírjunk és továbblépjünk.

Viccesen mondják, hogy a bölcsesség az a tudás, amit akkorra szerzel meg, amikor már nincs szükséged rá. Vagyis utólag mindig okosabb vagy és ha elölről kezdhetnéd, akkor már sokkal könnyebb lenne, de erre nem mindig van lehetőség. Arra viszont van, ma könnyebben mint bármikor, hogy a mások tapasztalataiból tanuljunk. Legyünk tehát okosak, akik más kárán (is) tanulunk, mert sok mindenre van már megoldás amit „csak” testreszabni és alkalmazni kell.


Éveket lehet spórolni, ha tanulunk mások tapasztalataiból.

Nincsen semmi új a nap alatt, mondta a Prédikátor. Nincs új a nap alatt, hasított belém a felismerés egy képzésen, amikor megértettem, nem kell nekem mindent újból kitalálni, a legtöbb kérdésemre már létezik válasz.

Ez először akkor kezdett derengeni, amikor egy hetet egy tapasztalt holland tanácsadóval töltöttem, aki azért volt nálunk, hogy a jövőről meséljen. “Hollandiában is ez volt, évekkel ezelőtt, aztán így oldottuk meg…”; “Amikor már ez sem volt elég, akkor ezt tettük…” “Nálatok is ez várható”, tette hozzá, és számomra ez olyan volt, mint egy időutazás!

Magyarországon is az volt az érzésem 2014-ben, hogy a jövőben járok. Amikor mi itthon még csak ismerkedtünk a klaszterek fogalmával, elmentünk tapasztalatcserére, klaszter-találkozóra. Teljesen más volt a téma, a párbeszéd, a fókusz. Már túl voltak azon, hogy azt ünnepeljék csupán, hogy léteznek; komoly tapasztalatokról és eredményekről számoltak be, amiből tanulhatott az, akinek volt szeme és füle rá.


Fontos, hogy fektessünk az emberi kapcsolatokba, mert nagy tudás és nagy erő van a közösségekben.

Sokszor azt hisszük, egyedül vagyunk a problémánkkal és elveszettnek érezzük magunkat. Amikor a nehézségekre fókuszálunk, nincs időnk és kapacitásunk a kitaposott megoldásokat észrevenni, de ha felnézünk, sokszor segítséget is és megoldásokat is találunk.

A legelső vezetőképző tréningre egy jószándékú ismerősöm meghívására mentem el. A jelentkezésnél volt egy űrlap amit ki kellett tölteni, és volt abban egy kérdés ami megfogott: “Nevezz meg egy példaképet, olyan embert, akit személyesen ismersz.”  Frusztrált, hogy nem volt egyértelmű válaszom erre az egyszerű kérdésre!

Aztán rájöttem, hogy aki meghívott az eseményre ő egy példakép számomra, egy vezető, aki segít nekem (is) az útkeresésben. Majd bevillant, hogy vannak mások is az életemben, akik vezetőim egy-egy területen, csak talán sem ők, sem én nem voltunk tudatában ennek a szerepnek.

Kellenek a vezetők, a példaképek, kell, hogy átvegyük és majd továbbadjuk a stafétát, de

hol vannak ma a vezetők, hol vannak a példaképek?

Egy Erdély szintű tanulmány* egyik fő következtetése az, hogy nem az anyagi források hiánya a legnagyobb problémánk, hanem a vezetők hiánya, a megfelelő vezetői ismeretek hiánya. ( *Ambrus Tibor: Vállalkozói műhelytitkok Erdélyben )

Pedig azok, akik már elértek valamit, általában szívesen megosztják tapasztalataikat másokkal és szívesen segítenek. Talán azért, mert nekik is segített indulásból valaki, ők is egy mások által lefektetett alapra építettek. Valamikor követők voltak, akik a mások által taposott ösvényen indultak el, mielőtt rátaláltak a saját útjukra.


A vezetés felelősség

Sajnos nálunk még nem állt helyre a vezetés kultúrája. Azok az emberek akik ténylegesen vezethetnének, általában túl szerények ahhoz, hogy vezetőként gondoljanak magukra. Mi több, a vezetés sokuknak csak egy cím, amit az igazságtalansággal, az elnyomással, az arroganciával társítanak… és érthető mód, nem kérnek belőle!

A vezetés valójában több, mint cím: egy feladat és felelősség, amit fel kell vállalni! Ha ezt nem tesszük az azért baj, mert ha nincs akit követni akkor a vezetést sincs akitől “ellopni”…

Amikor fiatalon vállalkozó lettem, szívesen lettem volna egy ideig inas valaki mellett, akitől tanulhatok. Építőmérnökként lett volna akitől szakmát tanulni, de vezetőként nem találtam igazi példaképet, pedig nagy szükségem lett volna rá.


Minden baj egyben lehetőség is.

Salamon király fiatalon lett népe vezetője és elsőre rémisztőnek találta a felelősséget, hogy a nagy Dávid utódaként elfoglalja a trónt. Az apja már nem volt mellette, ezért az első dolog amit tett az volt, hogy bölcsességért imádkozott, hogy jó vezető lehessen. És aki kér, annak adatik: Salamont a mai napig a valaha élt legbölcsebb emberként emlegetik.

Sokszor éreztem, hogy nagy szükségem van segítségre és a legnehezebb pillanatokban én is csak felfelé tudtam tekinteni, mert körülöttem (és bennem) csak a káosz volt. Aztán mindig érkezett segítség valamilyen formában: egy kapcsolat, egy könyv, egy bölcs tanács vagy gondolat… Rendre megörültem mindegyiknek, mert azt gondoltam, hogy végre megoldódott minden! De nem így volt…


Ha az ember bölcsességért imádkozik, ne lepődjön meg, ha leckéket kap.

“Egyszer nyersz, egyszer tanulsz”, mondja John Maxwell, és a legnagyobb nyereség sokszor maga a lecke. Néha fájdalmas nyereség, mert a növekedés elsőre olyan érzés lehet, mintha széttörnél, de nem lehet kényelmesen nagy célokat elérni. Az akadályokból és a nehézségekből kell a magasba vezető lépcsőket felépíteni, de segít, ha a mások által lerakott lépcsőfokokra is léphetsz.

Nincsen semmi új a nap alatt. Ez akkor is igaz, ha úgy tűnik ezt a 2020 megcáfolná, mert kihívások voltak mindig, csak a köntös más.

Hiszem, hogy mindenre van megoldás és hiszem, hogy ami máshol működik, az működhet itthon is. Ugyanakkor tudom, hogy nem minden az én feladatom, ezért főként az emberi viselkedés és a Jól Teljesítő Szervezetek modelljének megértésére törekszem, elsősorban ezeken a területeken gyűjtögetem a leckéket.

Tarts velünk, tanuljunk együtt, hogy legyünk mi a változás, amit itthon látni szeretnénk! Oszd meg véleményedet egy hozzászólásban és kövess a Facebookon, hogy elsőként értesülj az újdonságokról! 😊


Mi a véleményed erről:

Szerinted lehet a korábbi tapasztalatokból épített leckékre és elméleti modellekre építeni, vagy most teljesen más időket élünk, amikor új receptek kellenek?

Post a Comment: