Köllő István
Véletlenül építőmérnök lettem, és ezzel együtt vállalkozó is. A 30as éveim elején jött aztán egy váratlan meghívás egy vezetőképző eseményre (nem is tudtam, hogy létezik ilyen!), majd egy sorsdöntő találkozás egy zseniális önismereti eszközzel, és minden megváltozott! Már középiskolában is ösztönösen vonzódtam a csapatépítéshez, csak nem tudtam, hogy lehet ez egy karrier-opció. Ma már főállásban szervezetfejlesztést adok-veszek: világszinten bevált modelleket fordítok székelyre és coachként helyi vezetőket támogatok ezek beépítésében.
Amikor az első online személyiség-profilomat megmutattam a feleségemnek, egy pillanatnyi döbbent csend után jött egy rövidke válasz: “egy valami hiányzik belőle… ”, majd hozzátette: “a te fényképed!” Egyből rám ismert, mert teljesen engem írt le az a kis szöveg, még jobban, mint ahogyan én ismertem magam. Igen, egyfelől semmi új nem volt benne, és mégis - olyan dolgokat tárt fel, rólam, amelyeket éreztem csupán, megfogalmazni viszont nem tudtam volna.
Lelkesített, hogy egy eszköz segítségével fel lehet fedezni a személyiségünk mélyebb szintjeit, és az még inkább, amikor kezdtem észrevenni a változásokat, amiket ezek a felismerések okoztak. Idővel, az eszköz korlátait is megismertem: csak azon tud segíteni, aki hajlandó szembenézni önmagával és nyitott a személyes, tudatos változásra.
Nem könnyű dolog a változás. Könnyebb lett volna sokszor a komfortzónán belül maradni a rutinnal, a szokások biztonságában, belesimulni az elvárásokba; de, mivel a legfőbb célom nem csak túlélni az életet, hanem felfedezni és megélni azt, amire az életet kaptam, nem volt más választásom, csak előre menni.
Útmutatást leginkább távoli, nemzetközi mentoroktól kaptam, online. Ez egyrészt jó, mert így világszinten a legjobbakhoz van hozzáférésem; másfelől pedig lassabb a folyamat, a személyes kapcsolat hiányában - de, ez megintcsak jó, mert több teret kapok a kísérletezésre, amiből még többet lehet tanulni.
Sok leckét kaptam menet közben, akárhányadik újratervezésmenél járok. Volt, hogy ez frusztrált, de most már büszkén vállalom - ahogyan azt is, hogy valószínűleg most sem vagyok kész, és talán nem is leszek. De, legalább élvezem az utazást és minél tovább jutok, annál inkább ez lesz a legfőbb versenyelőnyöm: a személyesen megtett út, meg a társak, akiket közben találok.
Az emberek általában úgy gondolnak egy coachra, mint egy utazási irodára: oda küld el, ahol ő még nem járt. Ezzel szemben én egy idegenvezető szeretnék lenni - ha te is a tudatos személyes fejlődésben utazol, gyere, haladjunk tovább együtt!
Köllő István, vállalkozó, coach és tréner
